mindennapi áramunk

Marosvásárhelyen

   Mindezek után, tiszta lelkiismerettel egyetlen következtetést lehet levonni: az egyetlen igazán jó áram a soha meg nem termelt áram.

Ezt mondani lehet, de mivel áramra továbbra is szükség lesz, az elfogadható mértékű környezeti károkat okozó áramtermelő szerkezeteket kellene nagyon elterjeszteni és a súlyosan szennyezőket ki kellene kapcsolni.

Ez szépen hangzik de egyelőre nincs rá túl nagy igény. Tudjuk, hogy mennyire érdeklik a nagyon hosszú idő alatt megmutatkozó problémák azokat, akiknek ezek megoldásáról dönteniük kellene. Nem jobban mint úgy általában az átlagembert.

   2012 júliusától Romániában beindult a megújuló energiaforrásokból való áramtermelést támogató rendszer (az ún. zöld bizonyítványok rendszere). Egy év alatt gombamód nőttek a szélturbinák, fotovoltaikus erőművek és igen, kis vízierőművek is. Gyorsan a gazdaság összeomlásáról és a lakosság nyomorba zuhanásáról kezdtek beszélni azok, akik a nagy döntéseket hozzák. A kis Kelet-európai ország megrémült, hogy itt esetleg gyorsabban változnának a dolgok, mint a nagyoknál. Alig egy év után a támogatási rendszert megnyírbálták, a termelők most sokkal kevesebbet kapnak 1 MWh elektromos áramért mint amennyit a projektjeik elindításakor és kölcsöneik felvételekor ígértek nekik. Az igaz, hogy az ország áramfogyasztása nem nő de hát végül is az lenne a cél, hogy a megújuló energiaforrásokat használó alkalmatosságok felváltsák a szenet égetők nagyobbik részét. Vagy nem?

   Mindegy is. Egy sör árával kevesebbet fizetünk a villanyszámlára. Az csak jó.